MINDEN TÁRGY TÖKÉLETESNEK TEKINTHETŐ, AMELY A RENDELTETÉSÉNEK MAXIMÁLISAN MEGFELEL.
Ha bármely tárgy ezen elv mentén készül, akkor van értelme. Értelmét a használati értéke adja. Éppen ennek okán egy tárgy, illetve egy jel tervezésénél nem a forma a cél, hanem a használhatósága. S a használhatósága adja meg a formáját.
Ennek a design-elméletnek egyik legfontosabb képviselője Raymond Loewy (1893-1986) volt, aki az ipari tervezésben pontosan eszerint járt el. Minél visszafogottabb és egyszerűbb adott épület vagy tárgy megjelenése, annál tökéletesebben tudja ellátni azt a funkciót, ami miatt előállították. Ezzel az egyszerűséggel Raymond Loewy design-történetet írt és meghatározta egy egész generáció ízlését és szemléletét. Napjainkban is jelentős befolyással bír az ipari formatervezésre.
Elsőként kezelte a designt marketingeszközként.
„Két tárgy közül, mely árában, funkciójában és minőségében nem különbözik, az lesz eladhatóbb, amelyiknek vonzóbb a külseje.“ Gyakorlatilag ezzel a mondattal fogalmazta meg a Design alapelvét.
Tárgyainak áramvonalas megjelenése fémjelezte az adott időszakot. Az ipar több tárgy tervezésével bízta meg, illetve a már megtervezett tárgyak formájának tökéletesítésével, kezdve a fogkrémtubustól az autók karosszériájának formatervéig.
Ennek az időszaknak ma reneszánszát éljük, hisz egy-két tervezési éra elteltével szívesen nézünk vissza több generációval előbbre, s akkor látjuk igazán adott design használhatóságát.
A tervek sokszínűségébe természetesen nagyon könnyen bele lehet veszni, de rendszerezni sem egyszerű. Amikor egy megrendelőmmel együtt dolgozom, mindig elő szeretném hozni azt a formát, ami jól működik az adott üzletág résztvevői körében, másrészt tetszik megrendelőimnek.
Ez nem könnyű feladat, de a titka mégis egyszerű. A figyelem. Ha tervezőként megadom az időt bármely projektnek, hogy megismerhessem, megfigyelhessem, akár meg is tapasztalhassam, akkor szinte biztosra lehet menni a tekintetben, hogy minden résztvevő számára ideális megjelenést biztosíthassunk vállalkozásainknak.