Úgy tanultam, hogy mondatot nem kezdünk „Hát“-tal.
Hát én úgy gondolom, hogy most képtelen vagyok másképp kezdeni.
Mondhatnám a legszebb koromban.
A munkám szempontjából már 20 éve ugyanez a Weichévi.
Aztán nem volt varázsütéses a sztori, csak a történet ezen részéig.
De akkor eldöntöttem, hogy igen tanulni fogok.
De én valahogy nagyon kiemelkedően.
Nem állítom, hogy más nem szereti még nálam is sokkal jobban, de a nagy tömegből határozottan kiemelkedem.
Amint az első témát, a csokit olyan első szedett-vedett módon átdolgoztam, jöttek az ötletek.
Persze akkoriban ennek még nem volt rendszere, de hát pont azért akartam kitanulni ezt a szakmát, hogy legyen.
Az első emlékem a design-ról nagyon régi. Amikor erről a fogalomról beszélek mindig a szó eredeti, tematikus értelmére gondolok: a jól megtervezett funkcionalitásról és annak formába öntéséről.
Ahogy teltek az évek, ahogy sokasodtak a könyvek a polcomon, az ágyam mellett, az íróasztalomon, a konyhában, a ruhásszekrényben, a pincében és mindenhol, egyszercsak körülvett mindenhol az érzés, hogy bármit a kezembe veszek, bármire emelem a tekintetem, minden tervezés eredménye. Persze ez globálisan nézve nem nagy felfedezés, ami viszont a tervezői világnézetemet illeti fenomenális volt. :)
Ahogy az évek múltak, a tapasztalatok jöttek, tanárok mentek, könyvek halmozódtak, szépen lassan megfogalmazódott bennem is, mi az amit én szépnek tartok. Nyilván vannak számomra is olyan tetszetős dolgok, amiknek nincs funkciója, egyszerűen csak tetszik és nem tudom mindig megmondani, hogy miért.
MINDEN TÁRGY TÖKÉLETESNEK TEKINTHETŐ, AMELY A RENDELTETÉSÉNEK MAXIMÁLISAN MEGFELEL.
Ha bármely tárgy ezen elv mentén készül, akkor van értelme. Értelmét a használati értéke adja. Éppen ennek okán egy tárgy, illetve egy jel tervezésénél nem a forma a cél, hanem a használhatósága. S a használhatósága adja meg a formáját.
Személy szerint én ezt a szót magamra értelmezve nem kedvelem. Mert hát ugye nagyon könnyen szalad ki bárki száján, hogy: „Jaj, te olyan kreatív vagy, művészlélek. Igen, igen, tipikus.“
Ez az egyik első lépés, hogy a megrendelőnek van egy célja, amit elérni szeretne, egy vagy több, az általunk megtervezett formátumban. Ma elsősorban a papírformátumokról írnék néhány szót, hisz az elsődleges, amire a terveink kerülnek, még a mai napig is a papír.
Elméletileg egy tervező olyan méretet választ egy oldalnak, amilyent csak akar. Igen ám.. De!
Léteznek olyan szabályok, amelyekre érdemes figyelni. Olyan oldalméreteket célszerű választani, amely jól átlátható, egyszerűen tervezhető, és a szemnek kellemes. Ezért a legtöbb tervező rendelkezik már a saját polcán olyan formátumokkal, amelyről szerzett pozitív tapasztalatot. Ha egy ilyen kis gyűjteményt összeszed, jelentősen megkönnyíti a saját maga és megrendelője számára is annak a felületnek a kiválasztását, amelyre majd a grafika, a fotó és a szöveges rész kerül.
Az aranymetszés szabályait igen sokszor alkalmazom munkám során. Természetesen tudom, hogy ez nem túl modern, viszont nagyonis időt álló. Persze a sok év hozzáteszi a tapasztalatot, de pont ez az érdekes, hogy akkor is, ha nem kezdem el kiszámolni a metszésarányokat, hanem egyszerűen kísérletezek az elemek elrendezésével, az esetek nagy részében amit harmónikusnak érzünk a számok nélkül is, nagyon megközelíti a Fibonacci-arányokat.
Avagy mire jó a TIPOGRÁFIA?
Elsősorban a betűk arra szolgálnak, hogy a kommunikáció tartalmát a lehető legpontosabban adják vissza. Nincs a betűkön kívül olyan eszköz, amely bármely információt ilyen tökéletesen közvetít. Eddig meglennénk, betűk vannak, olvasni megtanulunk, s ki előbb, ki később a legtöbb ember tud folyékonyan olvasni. Gondolhatnánk, hogy akkor ez kipipálva, majd a szöveget odaírjuk, aztán majd elolvassák és kész, nem? Hát nem, nem ennyire egyszerű.
A betűk nagyságáról mindenki hallott és kénytelen vele foglalkozni, hiszen a computert és a hozzá kapcsolódó szövegszerkesztőt már senki nem tudja kikerülni. Amikor elkezdtek szöveget írni, legtöbbször nem foglalkoztok a betűtípus kiválasztásával, hanem az automatikus beállítással kezdtek el dolgozni. Ez általában 12pt Arial, ami minden laptopon, minden gépen megtalálható. Nyilván egyszerű ezzel dolgozni, mert mindenkinél nagyjából ugyanúgy néz ki.
Betűköznek azt a felületet nevezzük, amely két betűt elválaszt egymástól. Alapból minden fonttervező úgy adja meg az adott karakter felületét, hogy abban már az üres felület is benne foglaltatik. Ennek az a célja, hogy az adott betű felismerhetősége maximálisan megvalósulhasson. Egyáltalán nem egyszerű feladat ez. Szinte minden fontkészletnél létezik az a kombináció, hogy két betű között vagy túl sok a köztes felület, vagy túl kevés. De az hogy kevés, az kevesebbszer fordul elő.
Ez is egy olyan érdekes téma, amiről igen hosszan lehetne írni. De a lényege itt is egyszerű, mint bármely tipográfiai okfejtésnek: ez pedig az olvashatóság.
Na igen, ez már egy olyan téma, amit szerintem mindenkinek érdemes elolvasni, aki szövegszerkesztővel dolgozik. És mint tudjuk erre szinte mindenki rászorul.
Hát ez megint egy olyan téma, ami alapvető lenne, de valahogy mégsem az. A helyes betűkészlet kiválasztása egy projekthez szerintem az egyik legnagyobb kihívás. Persze vannak olyan majdnem mindenre jó megoldások, amivel a legrosszabb esetben sem lehet tévedni. És szerintem ez az állítás 90%-osan igaz, de vajmi kevés van ebből. Ezek a fontkészletek hosszú ideig bírják a gyűrődést, és rendszerint a legkisebb részletekig kidolgozottak, sok méretben jól olvashatók. Nekem is van mindig aktuális fontkészletem, amivel előszeretettel dolgozom, mert jól kipróbáltak, s elég univerzálisak ahhoz, hogy több megjelenést is kísérjenek.
Az a nagy érdekesség, már amennyiben ez a téma érdekes lehet egy kívülálló számára, hogy a betűk osztályozása a kinézetükre épül. Tehát nem érvényes az ami az embereknél. Nevezetesen, hogy nem a külcsín számít. Mert nagyonis! :)
Na jó. Bár szerintem végtelenül izgalmas, de mégis könnyebb témákra is evezhetek.
Ami olyan nagyon hirtelen eszembe jut, az egy épp aktuális megbízás és az ahhoz kapcsolódó rendkívül divatos szürke szín.
Legyen kék.
A kéket valahogy nagyon sokan szeretik. Elég különleges szín, használatuk az egyiptomiakra vezethetők vissza.
Nem szeretném leírni az egész kultúrtörténetét ennek a csodálatos színnek, viszont van egy-két rendkívül érdekes anekdotája.
DESIGNER Az micsoda?
Design.
Ez a szó a mai gyerekek szóhasználatában szinte saját anyanyelvűnek hat. Minden tervezési munkánál százszorosan megjelenő szavunk.
Nem akarom azt kutatni, hogy mit is jelent ez a szó, hisz ha valaki nem tudja a definícióját, akkor is körbe tudja írni, van róla mindenkinek zsigeri fogalma.
Amit én személy szerint érdekesnek tartok az maga a fogalom, ami ilyen fontos szerepet játszik az életünkben. Persze mondhatjuk, hogy egyáltalán nem játszik fontos szerepet, de tévedünk.
Minden ami körülvesz bennünket, amit látunk, használunk, ízlelünk, tapintunk, az tervezés eredménye.