Az a nagy érdekesség, már amennyiben ez a téma érdekes lehet egy kívülálló számára, hogy a betűk osztályozása a kinézetükre épül. Tehát nem érvényes az ami az embereknél. Nevezetesen, hogy nem a külcsín számít. Mert nagyonis! :)
Ha valaki a mindennapjait azzal tölti, hogy szöveget tördel és szerkeszt, előtte pedig tervez, akkor fontos, hogy az osztályozási rendszerrel megismerkedjen.
Ezekből többféle létezik, én itt most a leggyakoribbról szeretnék írni.
A négy legfontosabb betűtípusok:
1. Antiqua
2. Groteszk
3. Fraktúra
4. Írott betűk
Az Antiqua a nevében foglaltatik honnan jött: a régi Róma szerifekkel díszített formáit veszi alapu. A szerifek azok a kis hajlatocskák, díszecskék, amelyek a groteszk, vagyis egyenes írásokban (így ebben sem, amit épp olvastok) nem létezik.
Így magától értetődően az egyenes, lineáris betűkről ezek a díszecskék teljes mértékben hiányoznak. Ezek a betűk modern, újkori változatai.
A Fraktúrához tartoznak azok a betűkészletek, amelyek a középkor kalligrafikusan (tollal rajzolt) kialakított formákat ölelik fel.
Az írott betűk pedig a kézzel írott írást imitálják.
Jól ismert Antiquák:
- Old Style Venetian Humanist
- Old Style Aldine Garaldes
- Old Style Dutch
- Old Style Revival
Átmeneti Antiqua
- Didone
Szerif hangsúlyozása:
- Egyptienne
- Clarendon
- Glyphic
Lineáris betűtípusok:
- Grotesk
- Neo Grotesque
- geometrikus
- humanista
- szögletes
Írott betűtípusok:
- díszítő írások
- grafikus írások
A tört írástípusok a középkor tollal rajzolt és erőteljes díszítésekkel ellátott stílusra alapul. Miután az egyes betűk formája a díszítésektől nagyon összetettek lesznek, nagyon nehéz elolvasni őket. Illetve hosszabb szöveg olvasása gyakorlatilag lehetetlen anélkül, hogy nagyon el ne fáradnánk. Ezért általában már csak címszavaknak, és újságok elnevezéseként, vagy egy-egy okirat kezdőbetűjeként használják. Ebből adódik aztán a felhasználási terület is: csak díszítő céllal vetik be. Ami viszont igen érdekes: nekünk, a XXI. század emberének ez a stílus csak nagyon nehezen olvasható. Míg az eszázadban megrajzolt fontokon csak úgy repked a szemünk, s megértjük jól. Viszont a középkor embere, aki a tört betűkhöz volt hozzászokva, könnyen el tudta olvasni. Ő viszont a mi mai betűkészletünkkel tudna nehezen zöld ágra vergődni.
Az Antiqua:
Íráskutatók anyaga tette bizonyítottá, hogy az alig látható finom kis díszítések, a szerifek, az olvasást megkönnyítik, hiszen a kis vonalacskák vezetik tovább a szemet a következő betűig. Nincs tehát elszakadás olyan erősen, mint a lineáris formáknál, ahol az egyes betűk erősen elkülönülnek a másiktól. Miután az olvasás a szeriffel ellátott fontoknál könnyűnek bizonyult, így gyakorta használják hosszabb szövegek fontkészleteként.
Az egyenes, lineáris betűk:
Ezeken a betűkészleteken nem található a szemet továbblejtető elemecske. Ezért ha ezt a betűtípust használjuk hosszabb szövegben, bizony nehezebben tudjuk értelmezni a tartalmat. Viszont redukált formavilága, s az ezáltal formázott elegancia ideális eszközévé teszi a tipográfiai kiemelésnek. Ilyenek a főcímek, az alcímek, s egyéb kiemelések, amelyek nem a kenyérszöveg része.
Írott betűk:
Az írott betűk a nevükből fakadóan is elmondják, hogy írott szöveget imitálnak. A tervező úgy alkotja meg őket, hogy a betűvégek egymásba kapcsolódhassanak, és így egy egyben írt szó képét adják. Az írott írás jellemzője, hogy a betű formája különböző vonalszélességet használ, pont úgy, mint aki vagy cerzával, vagy tintával ír.
Az írott írástípusoknál lehetőleg ne használjuk azt a verziót, amely csak verzál, azaz nagybetűket tartalmaz. Az így tipografált szavak szinte olvashatatlanok. Mégis gyakran találkozunk ilyen betűsorral. Ha ilyennel találkozunk, azonnal tudhatjuk, hogy az adott anyagot nem hozzáértő szerkesztette.
Amire alkalmas lehet: nagyon rövid szöveg lejegyzésekor, pl meghívó. Ha esztétikus meghívót szeretnénk készíteni és ebben elengedhetetlen az írott fontkészlet, ügyeljünk feltétlenül arra, hogy használjuk a kis- és nagybetűket úgy, ahogy az iskolában tanultuk.