Az első emlékem a design-ról nagyon régi. Amikor erről a fogalomról beszélek mindig a szó eredeti, tematikus értelmére gondolok: a jól megtervezett funkcionalitásról és annak formába öntéséről.
Szóval adott volt az a nyári nap, amikor a tervezésről elkezdtem olvasni egy minikurzust. Ebben a könyvben kronológiailag felsorolták a legfontosabb illetve legérdekesebb design sztorikat. Nagyon szívesen olvastam, nem mondhatnám, hogy regénybe illő volt. De ha már tervező akartam lenni, tudni akartam a leendő szakmám történetéről, nagyjairól. Olvastam és jegyzeteltem, olvastam és jegyzeteltem, míg el nem érkeztem a shakerekhez. Nagyon kevés anyag volt róluk, de valamiért nagy érdeklődést váltott ki belőlem az egész. Nem tudom megmondani pontosan mi. Néhány sort lehetett róluk olvasni, de az valamiért teljesen magával ragadta a fantáziámat. Újból és újból visszatértem erre a pár sorra, szinte lukat olvastam a könyvbe. Legszívesebben kitártam volna, mintha kincset ásnék ki, hogy több információt tudjak meg róluk. Akkoriban az internet – ha nem is hajnalán, inkább reggelén – még nem volt olyan információ tömeggel ellátva mint most. És mondanom sem kellett, hogy egy-két soron kívül nem nagyon találtam semmit, ami újat mondott volna. Mégis úgy éreztem, hogy ami designtörténetileg mögötte rejlik, az végtelenül izgalmas. Hetekig, hónapokig járt az eszemben. Nem mondom, hogy minden nap ezt kutattam, inkább mindig eszembe jutott, hiszen akkor már napi több órát foglalkoztam a tervezéssel, mint témával.
Érdekessége az, hogy nem halványodott az érdeklődés az idő múltával, de valahogy nem jött el az ideje, hogy többet tudjak meg róla. Aztán elérkezett az a tavasz is, csak 2 évvel később. Na jó, néha beírtam a keresőbe, mondjuk havonta egyszer, hogy "Shaker", de elsőnek mindig a koktélkeverő pohár jött ki, aztán jó mélyre kellett görgetni, mire erről a „szektáról“ megjelent ugyanaz a három-négy sor.
Az egyik félévben aztán az egyik tárgy design-analízisről szólt. Azt a feladatot kaptuk, hogy keressen ki magának mindenki egy témát, s azt dolgozza fel egy olyan formában, ami a téma lényegét felfedi.
Azonnal tudtam, hogy az én témám a Shakerek lesznek. Azóta a nyár óta eltelt már négy év, így el tudtam kezdeni egy új kutatást. Könyveket kerestem, amit szintén nem találtam, német nyelvű irodalma akkor még szinte semmi nem volt. De felkerestem a neten azokat a helyeket, ahol éltek, illetve akkor már szárnyra kapott az Amazon, ahol szinte bármely könyvet megtaláltam, amit kerestem. Az Amazonon jó néhány ilyen könyvre bukkantam, ami mind Amerikából származott. Ezen kívül az iskolai könyvtárban is felfedeztem egy vékony füzetet, ami az életüket és világnézetüket leírta. Mondanom sem kellett, hogy sok könyvet megrendeltem a tengeren túlról és részletesen tanulmányoztam a kis füzetkét is. A könyvek is leginkább képek voltak és viszonylag kevés szöveggel látták el őket, de minél jobban beleástam magam a történetükbe, az őket követő emberek történetébe, annál érdekesebb összefüggések tárultak fel előttem. :)
A mai napig lenyűgöznek gyönyörű használati tárgyaikkal, építészetükkel, belső békéjükkel.
A „forma követi a funkciót“ mozgalom számomra leghitelesebb képviselői.
Később írok majd egy átfogó történetet róluk. De ha előbb szeretnél többet tudni róluk, szívesen beszélgetek és mesélek róla, amit megismertem és megtapasztaltam.
Mivel a shakerek ma már nem léteznek mint élő kommuna, velük kapcsolatba kerülni nem tudtam. De a falu és az élőhely, amit maguknak építettek és ahol éltek, ma Amerika szerte múzeumokká, a design-történet mementóivá váltak. Volt szerencsém 2011-ben néhány napot az egyik múzeumnál tölteni Enfield-ben. Itt magam is elkészíthettem azokat a fotókat, amelyekkel az akkor féléves munkám könyvét kiegészíthettem, illetve saját bőrömön éreztem azt az életérzést és filozófiát, amit a mai napig minden munkámban követek.