Amint az első témát, a csokit olyan első szedett-vedett módon átdolgoztam, jöttek az ötletek.
Persze akkoriban ennek még nem volt rendszere, de hát pont azért akartam kitanulni ezt a szakmát, hogy legyen.
Ravensburgba jártam a „Schule für Gestaltung“-ba, ahol négy gyönyörű évet töltöttem el. Megtanultam, hogy milyen az, amikor azt tanulja az ember, amit nagyon szeret. Minden egyes előadást szerettem, szabadidőmben csak témához kötődő könyveket olvastam. Olvastam? Habzsoltam. Semmi más nem érdekelt (természetesen a családom és a velük töltöt idő mindig a prioritás lista élén volt), illetve minden érdekelt, ami a szakmához kapcsolódott.
A DESIGN mint szó elnyerte az igazi értelmét.
Lenyűgözött a jól ismert és az addig számomra ismeretlen tervezők világnézete és az, hogyan alakították ezt saját stílusjegyükké. Különösen azok voltak rám nagy hatással, akik nem csupán egy területen jeleskedtek, hanem komplex projektekben gondolkodtak.
Megtanítottak látni. Ami azért fontos, mert számomra az még mindig nem egyenlő a kreatív alkotással. Volt egy csoporttársam. Az érdekessége az volt, hogy a fotózás területén nagyon jó volt, igazi eredeti perspektívái voltak és mondhatni szívét-lelkét beletette a fotózásba, mégsem vált fotóssá. Grafikában húztuk magunkkal, szóval a gyakorlati munkái nem voltak kiemelkedőek. De nagyon pontosan látta a munkákban az esztétikai értéket. Azt hiszem született kritikus volt. :)
Hogy hatással volt-e rám? Emberileg igen. Rengeteg órát beszélgettünk, filozofáltunk, de azt hiszem ezt mindenki ismeri. Vagy legalábbis nagyon sokan.
De akkor lássuk kik voltak azok, akik a látásmódomra, a munkámra, ezáltal az életemre nagy hatással voltak!