De én valahogy nagyon kiemelkedően.
Nem állítom, hogy más nem szereti még nálam is sokkal jobban, de a nagy tömegből határozottan kiemelkedem.
Nem tudom miért alakult ez így ki. Nem tudok egyszerre sok csokit enni, mondjuk egy normál szelet teljes mértékben elégedetté tesz. A teljes tábla (100 gr) elfogyasztásához kb. 3 napra van szükségem. Ez egész normális – gondolom én.
Viszont: akkor érzem magam komfortosan, ha minden kulcsfontosságú helyen meglapul egy szelet Bounty, Mars, Milka Waffelini és még sorolhatnám. A Milky Way-t imádtam.
Kulcsfontosságú helyek: édességes szekrény, ceruzás fiók, kesztyűtartó az autóban, vagy az ajtózseb, éjjeli szekrény fiókja, minden kézitáska, íróasztal.
Persze vannak még helyek, amelyek nem bírnak ekkora jelentőséggel, mint a fent felsoroltak. Viszont kiegészülhetnek még egy sor szuper tartalékos hellyel, ha hirtelen jönne a csokiéhség.
Nem szeretek minden csokit, ha őszinte vagyok a legalapvetőbb csokik a kedvenceim: Sima tej, mogyorós tej, joghurtos, eperjoghurtos, narancsos étcsoki.
Ennek eredményeként választottam a mappám témájául a Csokoládét.
Átbeszéltem tanáraimmal, s ez volt az a téma, amelyre az összes azt mondta, hogy gyönyörűen feldolgozható. Egyrészt szeretem magát a csokit, ezért szívesen kutatok a témában. Fotózhatom őket, készíthetek képeket a fogyasztásról, a kicsomagolásról, vizsgálhatom a felületét, tervezhetek csomagolást, kombinálhatom a különböző ízeket színekkel, egy színnel, kettővel, vagy többel. Ezer módja van a téma megközelítésének. Így ez lett a felvételi mappám témája. Szerintem annyi csokit, mint akkor életemben nem ettem, nem ettek a gyerekeim sem, a családom és a barátaim sem, a fotóstúdiós barátnőm, a gyerekeim osztálytársai, a tanáraim, a gyerekeim tanárai….. hm… Sok-sok-sok, igen sok csokoládé vett körül.
Talán ez vezetett oda, hogy ma elég egy szelet.