Aztán nem volt varázsütéses a sztori, csak a történet ezen részéig.
De akkor eldöntöttem, hogy igen tanulni fogok.
Egyelőre álmodni sem mertem arról, hogy belsőépítész leszek – mint ahogy nem is lettem az. De azt tudtam, hogy megkeresem azt a szakmát, amit szívből tudok csinálni.
Végeérhetetlen keresés kezdődött. Szakmákat kerestem, amik térrendezéssel, színekkel, megjelenéssel foglalkoznak. Elkezdtem rajzkurzusokra járni: szénnel, grafittal, vízfestékkel, mappaelőkészítő tanfolyamokra, fotós kurzusra, designtörténetet olvastam, gyakoroltam, gyakoroltam, gyakoroltam. Rajzoltam, festettem, fotóztam. Sok-sok órát. Minden egyes nap.
Megváltozott az életem. Olyan volt, mintha hirtelen minden értelmet nyert volna. Jókedvű és energikus lettem. Folyamatosan fellelkesült állapotban voltam, tudtam, hogy a lehető legjobb úton járok.
Az lett a meggyőződésem, hogy mindent meg lehet tanulni. Akár rajzolni is. És a mai napig nem rajzolok úgy, ahogy a rendkívül tehetségesek, de azért meg tudok rajzolni bármit, ha szeretnék. Amit viszont igazán megtanultam, azt fejlesztettem a lehető legjobbra. Nem, nem tökéletesre, hiszen minden nap többet tudok a látásról. És minden nap látom, hogy még mindig sok tapasztalatszerzés áll előttem.
Elkezdtem egy komoly felkészülést: mappát kellett összeállítani egy felvételi előválogatásra.
Akkor jöttem rá, hogy nem elég valamelyest gyakorlatot szereznem a ceruza és egyéb rajzeszközök, fényképezőgép használatában, meg kell tanulnom rendszert felépíteni. Meg kell tanulnom a számokkal bánni. Ne legyen sok és ne legyen kevés. Ne legyen egyhangú. Legyen témája, az jelenjen meg minden képen. Az akkori legtöbb főiskola és egyetem 19-21 darab képből álló mappát akart látni. Persze ez nem azt jelenti, hogy pontosan ennyit kellett elkészíteni. Mert a valóságban elkészítettem legalább százat. És mind a százat többször is átdolgoztam. Ezen túl is: minden főiskolának volt valami saját ötlete: egyik adott egy témát, amit fel kellett dolgozni, a másik a mappát osztályozta, a harmadik megadta milyen méretű legyen a kép. Szóval mindegyiknek volt valami külön kívánsága.
Az én témám a CSOKOLÁDÉ lett.
Imádom a csokit. :)