Úgy tanultam, hogy mondatot nem kezdünk „Hát“-tal.
Hát én úgy gondolom, hogy most képtelen vagyok másképp kezdeni.
Elkezdeni blogot írni… Nagyon eredeti… De miért is teszem?
El tudom képzelni, hogy emberek milliói jutnak erre a következtetésre ebben a korona-vírusos, háborús időben. Nem tartott hosszú ideig, mire elhatározásra jutottam, hiszen csak tegnapelőtt óta agyalok rajta, de végülis ez ragadta meg a lehetőségek közül leginkább a fantáziámat.
Tervező grafikus vagyok. Tudom, tudom, rengeteg van belőlük. Jó is az.
Hogy más vagyok-e, mint a többi?
Hát (ismét hát) PERSZE!
Kezdve attól, hogy minden ember más, eleve egyértelmű és feleslegessé teszi a kérdést, viszont mégiscsak más, mert hogy weichéviszerint mindenki más.
Weichévi Magyarországon él. Azt mondják az emberek, hogy amit csinál, az olyan weichévis.
Hogy örülök-e ennek? Talán igen. Jó, ha felismerhető a munkám, mert az azt jelenti, hogy már van egy stílusom. Ami persze nem mindig abból adódik, hogy milyen vagyok én, hanem abból, hogy mit szeretnek a megrendelőim. :)
Mint minden tervező grafikus, én is állandóan dolgozom. És igen, nagyon jó kis szakma ez, bár hosszú utat tettem meg eddig, mégis úgy tűnik, mintha nem is olyan rég döbbentett volna rá egy parkettázó mester, hogy legyek EZ!
teHÁT akkor kezdem.
Kezdjem az elején?
Hiszen annyi történetem van, ami kapcsolódik ahhoz, aki ma vagyok: Weichévi, tervezőgrafikus, lakberendező, hobbipingáló, burkolatkészítő, kötő, bénánhorgoló, kiránduló kisiparos.