A betűk nagyságáról mindenki hallott és kénytelen vele foglalkozni, hiszen a computert és a hozzá kapcsolódó szövegszerkesztőt már senki nem tudja kikerülni. Amikor elkezdtek szöveget írni, legtöbbször nem foglalkoztok a betűtípus kiválasztásával, hanem az automatikus beállítással kezdtek el dolgozni. Ez általában 12pt Arial, ami minden laptopon, minden gépen megtalálható. Nyilván egyszerű ezzel dolgozni, mert mindenkinél nagyjából ugyanúgy néz ki.
Tegnap írtam egy kicsit a betűkről, mi mindent kell figyelembe venni, egy icipicit most mégis részletezném, hogy ne csak a nagyvilágba írogassak… :)
Szóval a betűk nagysága és a hozzákapcsolódó méretek pontokban adatnak meg.
A betű méretét a magassága adja meg, ami magába foglalja a „lelógó és felfelé emelkedő“ részeket, de a valódi értéke az önmagában elfoglalt felület mérete adja meg. A betűhöz nemcsak maga a fekete felület tartozik, hanem az a mező is, amin helyet foglal. Ezen felül is van egy felület, ami csak az adott betűé. Amikor egy font tervezője betűt rajzol, belerajzolja azt a teret is, amibe más betű vagy elem nem hatolhat be. Tehát a tervező nemcsak a fontkészletet magát rajzolja meg, hanem azt is megtervezi, hogy nézzen ki az adott szöveg ideális képe a tervezett fonttal. A betűk közti távolságok erősen befolyásolják az olvashatóságot.
Miből ered ez a mértékegység?
1pt=1/72 inch
A jelentősebb mennyiségű szövegnél az ideális olvashatóság nagysága 8pt és 14pt között mozog. A betűk megadott nagysága befolyásolja azt is, hogy mit olvas el az ember előbb. Magától értetődően azt olvassuk el, ami a legnagyobb és legfeltűnőbb.
Sok tanulmány készült az olvashatóságról, a maga nemében nemcsak tudomány, hanem művészetnek is érzem egyben. Az olvasás és felismerés folyamata több érdekes dologból tevődik össze. Először is a felismerésben fontos az, hogy a betűk jelentősen különbözzenek egymástól, illetve a hangot, amelyet jelez nagyjából leírja. Így pl nem véletlen, hogy az o betű rajza megegyezik a kiadott hangot képző száj formájával. De ez csak a legjellemzőbb forma, viszont általa jól megérthető lesz a többi forma kialakítása is.
Érdemes kísérletezni a betűk formájának és az általa leírt hang párhuzamával.
Érdekes lehet, hogy az egyes betűket színekkel párosítsuk, de ez már egy későbbi téma lesz, amiről írni szeretnék.
Egyik tanulmány pl. kimutatta azt is, hogy az ember olvasás közben a betűk felső harmadát nézi, s annak alapján ismeri fel az adott betűt. A felismerés időtartamát másodpercek parányi töredékeivel tudjuk csak mérni, mégis lényeges egy hosszabb szöveg elolvasásánál és megértésénél. Pont egy tankönyvnél egyáltalán nem mindegy, hogy a szöveg elolvasása mondjuk 10 percig, vagy 3 percig tart, s hogy ebből mit tudtunk megérteni, majd megjegyezni.
Saját kísérleti tapasztalatomból azt is tudom, hogy az ember szeme nemcsak szavak külső kontúrját veszi felismerésnek, hanem azt is, hogy a szem olvasás közben ugrál. Tehát nem folyamatában olvassa végig a szavakat, hanem minden 5.-6. betűre ugrik, s az elme az előtte és utána elhelyezkedő betűket nagyon gyorsan az 5.-6. betűhöz csatolja.
Az is igaz, hogy hosszú szövegnél ebben az ugrálásban és felismerésben elfárad a szem, hisz ez is munka.
Éppen ezért a hosszabb szövegeket célszerű egy-egy kiemeléssel, egy sorkihagyással, egy alcímmel fellazítani. Ezzel ébren tudjuk tartani a koncentrációt….
A tiéteket is? :D