Avagy mire jó a TIPOGRÁFIA?
Elsősorban a betűk arra szolgálnak, hogy a kommunikáció tartalmát a lehető legpontosabban adják vissza. Nincs a betűkön kívül olyan eszköz, amely bármely információt ilyen tökéletesen közvetít. Eddig meglennénk, betűk vannak, olvasni megtanulunk, s ki előbb, ki később a legtöbb ember tud folyékonyan olvasni. Gondolhatnánk, hogy akkor ez kipipálva, majd a szöveget odaírjuk, aztán majd elolvassák és kész, nem? Hát nem, nem ennyire egyszerű.
Kezdjük ott, hogy rendkívül sokfajta betűtípus létezik már, tehát a tipográfiai kifejezőeszközök szinte végtelen számban állnak rendelkezésünkre. Ha valaki a betűk jó ismerője, az olvasó embert drámai módon tudja befolyásolni. A betűk milyensége, kinézete alapvetően meg tudja változtatni az olvasó hozzáállását a tartalomhoz, de ez valójában csak egy messzire ment megállapítás, ennél sokkal fontosabb célok elérésére is alkalmas a jó tipográfiai ismeret.
Én személy szerint a tipográfiában látom a tanítás egyik legfontosabb eszközét. Számomra nyilvánvaló, hogy nagy különbség van két olyan szöveg megértése között, amit jól és amit rosszul terveztek meg. Képzeljük csak el, hogy adott egy szöveg egy – mondjuk általános iskolai – tankönyvben. Biztos mindenki tapasztalta már, de legalábbis hallomásból értesült róla, hogy egy gyerek milyen nehezen rávehető arra, hogy tanuljon, s amit elvileg megtanult, azt valóban el is sajátította.
Esszenciális fontosságú az, hogy az adott szöveg olyan papírra legyen nyomtatva, amely tálcául szolgál az információnak. Ebben figyelembe kell venni a tankönyv nagyságát, tehát a papír méreteit, a papír színét. Milyen könyvet tud könnyen kezében tartani egy gyerek. Ez természetesn függ attól, hogy milyen idős, hogy milyen testalkatú, szóval számos dolog befolyásolja már itt a későbbi megértést.
A következő lépés a tananyag szövege. Léteznek nagyon jól szövegezett tankönyvek, ez is egy saját szakma, ami a tankönyv készítés szempontjából a lehető legfontosabb. Ezt a szöveget viszont olyan betűkkel kell leírni, ami könnyen olvasható. A könnyű olvashatóságot az úgynevezett antikvák segítik elő, főleg akkor, ha hosszabb szövegről van szó. Az antikvák rendelkeznek olyan formavilággal, amelyben a betűk egymásba kapcsolódnak és előbb válnak szavakká és azáltal információva az agyban, mint a groteszkek egymástól elhatárolódó és egymáshoz hasonló – ezáltal egymástól nehezebben megkülönböztethető – megjelenésükkel.
Ha kiválasztottuk a betűtípust, meg kell határoznunk az olvasási szélességet.
Az emberi szem akkor tud a legfolyékonyabban olvasni, ha ez a szélesség 9 és 11cm között van. Ez felölel pár szót, akár egy mondatot is, de lehetővé teszi a szemnek, hogy könnyen visszatérjen a következő sor elejére, így nem szakad meg az olvasás és a megértés folyamata. Pl. egy A4-es lapon sokan állítják be a szövegszerkesztést a teljes szélességre, kb 20cm-re. Nem mondom, hogy úgy nem lehet elolvasni, de a lehető legpontosabb értelmezése a szövegnek így másodpercekkel később történik meg. A legrosszabb esetben emberünk végigolvassa a sort, de nem értette meg a tartalmát. Biztosan fordult már elő veletek is olyan, hogy néhányszor végigfutsz egy adott szöveget és még mindig elkalandoznak a gondolataid közben. Ennek lehet oka a rossz szövegezés is, de ugyanolyan fontos szerepet játszhat a rosszul választott szövegszerkesztés is.
A BETŰ NAGYSÁGA
Ha túl nagyok a betűk, akkor a szem egyszerre kevés infót tud befogadni, ezáltal kevesebb anyagot is tud értelmezni. Ha tűl kicsiK a betűk, akkor a látással lehet gond, hisz a szemnek erőlködni kell ahhoz, hogy felismerje az adott betűt. A szerződéseket, ahol létfontosságú a tartalom tökéletes ismerete és megértése általában 12pt nagyságban írják. Ezzel lehetővé válik, hogy az is könnyen elolvassa, aki nem lát olyan jól.
A regényeknél már más elveket vallunk. Ott sokszor előfordul, hogy a szöveget kisebb méretben szedték. És tökéletesen működik. Ahhoz viszont elengedhetetlen szükség van arra, hogy a sorközök elég tágak legyenek ahhoz, hogy a szavak körül elegendő üres tér keletkezzen, ami által a szavakat, így az értelmét is könnyebben felfogjuk.
Na már most ha egy tankönyvi szöveg ideális méretű, színű, grammatúrájú papírra, ideális olvasási szélességgel, ideális színű és méretű betűvel, ideális sorközökkel lett tervezve, sokkal könnyebben elsajátítható, mintha minderre nem figyelnének oda. Ugye lassan világossá válik milyen mérhetetlen változást lehetne előidézni az iskolai tananyag elsajátításában?
És akkor a betűközról még nem írtam semmit….
:)