Az aranymetszés szabályait igen sokszor alkalmazom munkám során. Természetesen tudom, hogy ez nem túl modern, viszont nagyonis időt álló. Persze a sok év hozzáteszi a tapasztalatot, de pont ez az érdekes, hogy akkor is, ha nem kezdem el kiszámolni a metszésarányokat, hanem egyszerűen kísérletezek az elemek elrendezésével, az esetek nagy részében amit harmónikusnak érzünk a számok nélkül is, nagyon megközelíti a Fibonacci-arányokat.
Az aranymetszést még az antik időkben hozták létre. A cél magától értetődően az volt, hogy bármely elem elrendezésénél, legyen ez építészet, szobrászat, festészet és még számos alkotó mesterség, harmónikus képet mutasson a végtermék.
De lássuk csak mi az alap.
Ha egy egyenest 8:13 arányban osztunk fel, akkor az az érdekes aránypár áll elő, hogy az egyenes így felosztott rövidebb és hosszabb részének aránya, megfelel az egyenes hosszabbra osztott és a teljes egyenes arányával.
Azok a tárgyak, amelyek ezekkel az arányokkal készülnek, egyszerűen szépnek látjuk őket. De világos, hogy nem tudjuk megmondani miért, ez így van. Nem kérem, hogy fogadjátok el, ez sima tapasztalat, és nemcsak az enyém, hanem ahogy tűnik – évezredes hagyomány. Lehet ezzel szakítani és a tervezésben számtalanszor meg is tesszük. Egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy csakis így lehet. Viszont aki ebbe jobban beleássa magát, csodálatos világot fog felfedezni.
Ezt a mintát lehet felfedezni a természetben, a növények fejlődésében, még a csigaház alakulásában is. Nagy a valószínűsége, hogy az ember azért érzi ezt az arányt olyan harmónikusnak, mert a természetben oly gyakran előfordul, és az ember genetikája is őrzi ezt a titkot. Ugyanezen oknál fogva a grafikai tervezésnek is egyik alappillére lett, így pl. a papírok ipari mérete is ezekre az arányokra épül.
A FIBONACCI ARÁNYOK
Nevezhetjük Leonardónak Pisából – 1175-ben született a legnagyobb középkori matematikusnak, fizikusnak számít, aki ennek a számsor felfedezésével évszázadok óta lenyűgözi a tudósokat, kutatókat, biológusokat, tervezőket.
A számsor arányai megfelelnek a fent leírt alapfelosztásnak:
Minden egymás mellett lévő szám összege adja meg a számsor következő elemét.
0 1 1 2 3 5 8 13 21 34 55 89 144 233 377 610 987 1597
A MODULOR RENDSZER
Ez a rendszer Le Corbusier által kifejlesztett arányrendszer, amelynek alapja az emberi test arányaira épül. Ezt az arányrendszert használja aztán az építészeti és technikai tervezéseknél egyaránt, sőt a tipográfiában is gyakran használatos. Ezt az aránysort 1974-ben hozták nyilvánosságra és lett bejegyezve, amelyet aztán Le Corbusier egy a mai napig befolyásos könyvében ír le, a „Le Modulor“-ban.