Na igen, ez már egy olyan téma, amit szerintem mindenkinek érdemes elolvasni, aki szövegszerkesztővel dolgozik. És mint tudjuk erre szinte mindenki rászorul.
Miért gondolom, hogy ennek van jelentősége? Ugyanaz, amit mondok és hangoztatok mindig: ez az OLVASHATÓSÁG.
Talán mániásnak tűnök ebből a szempontból, de nem véletlenül. A szöveg szerkesztése igenis követeli a legalább minimális hozzáértést.
Mi itthon, nagyon ragaszkodunk ahhoz, hogy amit megjelenítünk, az sorkizárt legyen. Sokan azt mondjátok, hogy sokkal szebb. Az, hogy mi a szép, természetesen mindenki maga dönti el, ezt befolyásolja az ember neveltetése, világnézete, élettapasztalata, stb. Én ezeket az információkat szintén a saját tanulmányaimból, tapasztalataimból, és a témához való kötődésemből adódóan fogalmazom meg. Értem és megértem, hogy a legtöbb embert a sorkizárt szabályos mértani formája vonzza. Mégis, amikor az olvashatóságról beszélek, akkor számomra egy szöveges elem kialakításában ennek van prioritása, kulcsfontosságú szerepe.
Miért használják ezt a napilapok?
Mert nincs lehetőség arra, hogy egy lapzártakor beérkezett, pár órán belül nyomtatásra adandó szöveget sorról sorra, betűről betűre beállítsanak. Ezért a lehető leggyorsabban automatikus beállításokkal betördelik a szöveget. Ha valaki az egész újságot el akarja olvasni (ami valljuk be nagyon ritka), akkor elfárad a szeme 2-3 oldaltól is. A legtöbb embert viszont egy-két speciális téma érdekel, azokat futja át, s azt a kevés információt természetesen probléma nélkül be tudja fogadni egy automata tördelésből is. Ebben az esetben a sorkizárt formának van létjogosultsága.
Ha a sorkizárt szöveges megjelenés ellen beszélek, az nem globálisan értendő, hisz a formája nagyon szép. De annak is csak akkor szép, ha azt jól jelenítjük meg. A helyesen szedett sorkizárt forma sok munkát igényel. Ha automatikusan töltjük be egy szövegszerkesztő programban, mindig „ráerőszakolja“ a sor szavait a teljes szélességre. Ezáltal az egyes szavak között nagy szakadások keletkeznek. És ezek a szakadások a tetejében nem is egyenletesek. Ez pont azt jelenti, hogy az olvasás időbeli lefolyása jelentősen megnő, és ebből következően a megértés folyamata is lassul. Sok esetben el is lehetetlenedik.
Írtam róla korábban is, de idevág, tehát leírom újból, hisz az a kulcsélménye már mindenkinek megvolt, hogy elolvasott néhány sort, de észrevette, hogy nem tudja mit olvasott. Most abból indulok ki, hogy a szöveg jól érthető volt, hiszen mielőtt egy könyvet vagy publikációt tördelésbe adnak, előtte lektorálták, tehát szakemberek kezén ment keresztül, akik az érthetőséget ellenőrizték, jóváhagyták. Na mármost, ha ez így van, és mégsem tudjuk mit olvastunk, ott nagy valószínűséggel a tipográfiában kereshető a hiba. Az egyik ilyen lehetséges nagy hiba, hogy ha kell, ha nem, sorkizárt formát választunk.
Miért jó a szabadsoros forma?
Az legfontosabb indoka az olvashatóság.
A mi kultúránkban balról jobbra haladva olvasunk.
Arról már írtam, hogy a megfelelő olvasási szélesség 9-11cm. Induljunk ki abból, hogy ez így lett beállítva.
Ha balról kiinduló szabadsoros formát választunk, az azt jelenti, hogy a forma jobb oldalán nem egyforma szélességben fejeződik be a sor. Miután a bekezdés így egy sajátos formát kap, a felismerhetősége is sokkal erősebb lesz. Egy hosszú szövegben például akár a forma alapján is hamar megtaláljuk az adott szöveget még akkor is, ha felületesen lapozgatjuk.
Ezen kívül ha benne vagyunk az olvasás folyamatában, sokkal könnyebben talál vissza a szem a sor elejére. Ennek oka, hogy szellősebb a szöveg és a különböző hosszúságú sorok.
A szabadsoros forma elkészítése is nagy munka, ha jól akarjuk csinálni. Ha igazi szép szabadsoros formát szeretnénk kidolgozni, a jobb oldal kinézete is harmónikaszerű, kellemes ritmusú cikk-cakk vonal.
Tehát ne tévesszen meg bennünket a sorkizárt bekezdések „szép“ kinézete. Keressük az ideális megoldást minden esetben.